Hát ez van, szárnyaszegetten tárnek haza a Sasok a csoportmeccsek után, két vereség, egy döntetlen, utolsó hely. És ez még csak nem is a legnagyobb baj, sokkal szomorúbb, hogy a három meccs alatt összesen talán ha egy félidőnyit játszhattunk igazán jól.
A srácok látványosan lassúak és körülményesek voltak, a védelmünk átjáróház, a csatáraink a vébé legsúlyosabb töketlenkedéseit követték el, még a szinte végig remekül védő Enyeama is beszedett egy akkora potyát, ami versenyben lehetett volna a vébé legszánalmasabb gólja versenyben, ha nincs Robert Green.
Lagerback láthatóan nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy van egy csomó tök jó csatárunk, összevissza cserélgette őket, és persze az sem tett jót, hogy megsérült a fél hátvédsorunk és középpályánk, Mikel Obi, Taiwo, Haruna.
És még ezzel együtt is simán továbbjuthattunk volna. Oké, Argentína jobb csapat, mégis csak egy szabálytalan góllal tudtak megverni (ez mondjuk nagyrészt Enyeama érdeme). A görögöket simán, három-négy góllal kellett volna verni, ami benne is volt a meccsben, egészen a vébé legostobább kiállításáig. A koreaiak ellen reális volt nagyjából a döntetlen, a két, egymillió százalékos ziccer kihagyása után nem is érdemeltük volna meg a győzelmet igazán.