Sőt, valójában ennél rosszabb a helyzet, mert a gép úgy ahogy van el sem indult Londonból, máig nem tisztázott okok miatt, de 24 órával az elvi indulási idő után a nigériai sportminiszter, Isa Bio odazavarta a nigériai Arik Air légitársaság egyik gépét, hogy segítse már ki a srácokat.

(Itt kell megjegyeznem, hogy a Sasokat szarban hagyott légitársaság a portugál LuzAir volt, ami miatt még az eddiginél is vehemensebben fogunk szurkolni a nyálas Céronaldo és társasága összes ellenfelének.)

A csapat végül megérkezett Durban városába, és készül az utolsó, Észak-Korea elleni edzőmeccsre. A futballszövetség szóvivője (ez a szép ember) pedig bejelentette, hogy tisztelettel visszakérnék a jegyek árát a portugáloktól.

 

1 komment

Argentína szurkolóblogja nagy titokban hadat üzent Nigériának, mert ki mertük mondani, amit egyébként mindenki tud, hogy Maradona egy dagadt hülye, és még csaló is. Ezt egyébként nem győzzük eleget hangsúlyozni, és addig fogjuk ismételgetni, míg a Google a "dagadt hülye Maradona" keresőkifejezésre minket hoz elsőnek.

Szóval felvesszük a kesztyűt, és ezennel meghívjuk Argentína vezérszurkolóját egy közös meccsnézésre, ahol személyesen lehet tanúja csapata szégyenteljes vereségének. Opcionálisan utána kiröhöghetjük a görög-koreai meccs összes résztvevőjét.

6 komment

Kilenc nap múlva, június 12-én kora délután elkezdődik a Sasok első vébé-csoportmeccse Argentína ellen. Nem mi vagyunk az esélyesek, ezt férfiasan be kell vallani, viszont két jó okot is tudunk arra mondani, hogy miért kell megverni az argentinokat, ami azt jelenti, hogy 2:1 arányban mégiscsak felénk billen a mérleg.

Az első indok a bosszú. Nézzük csak végig az elmúlt 16 év Nigéria-Argentína meccseit, és látni fogjuk, bőven van miért visszavágni. Ott van a '94-es vébé, ahol az első vébédöntős szereplésünk alkalmával rögtön kikaptunk 2:1-re. Tiszta szerencse, hogy a csoportot ettől még megnyertük. Aztán a 8 közé jutásért jöttek az olaszok, 1:0 ide, emberelőny, az utolsó percben Baggio egyenlítése, aztán a hosszabbításban megint ő, 11-esből. Szomorú.

A 96-os olimpián ezért még sikerült valamennyire bosszút állni (3:2 ide a döntőben, 0:1-ről, és 1:2-ről is egyenlítve), hanem aztán jött a 2002-es vébé, és a halálcsoport: Argentína, Svédország, Nigéria, Anglia. Jól ki is kaptunk 1:0-ra, aztán ki is estünk csúfosan, de legalább az argentinok is jöttek velünk, hehe. A következő találkozó a 2005-ös U20-as vébédöntő volt (2:1 oda, Messi két tizenegyesével), majd a 2008-as olimpiai döntő (1:0 oda). Ezen a két meccsen már egy csomó játékos ott volt, aki a mostani kereteknek is a tagja.

Szóval eddig egy vébé- és egy olimpiai döntő, meg két vébé-csoportmeccsért jár a verés az argentinoknak. Plusz ott a másik indok: hogy az argentinok csalnak. Eddig kétszer lettek világbajnokok, '78-ban egy ordas, sok meccsen át tartó csalássorozattal, '86-ban meg úgy, hogy az angolokat Maradona kézzel szerzett góljával verték meg, ami nem csak a legpofátlanabb csalás a foci történetében, de a leghülyébb is.

Ha az idióta Maradona akkor odamegy a bíróhoz, és elmondja, hogy bocs, kéz volt, lehet hogy Argentína esetleg nem lesz világbajnok, ellenben gyorsított ügyintézéssel már másnap szentté avatják, és míg világ a világ, a fair play lovagjaként emlékeznek rá. Így viszont már most is csak úgy nézünk rá, mint egy dagadt hülyére, akinek nem volt elég az istenáldotta tehetség, még csalnia is kellett hozzá. És a balfék utólag képes volt letagadni az egészet, és azt mondani Maradona feje és Isten keze szerezte a gólt. Biztos nem vette észre, hogy a stadionban úgy 500 fotóriporter meg a tévéközvetítéshez egy tucat kamera veszi minden egyes mozdulatát.

Mindezen bűnökért az argentin válogatottat ezennel egy rettentő zakó elviselésére ítélem Nigéria csapatától. Azért sírni nem kell, na:

11 komment

Bele kell húznunk kicsit az aranylábú gyerekek bemutatásába, mert alig másfél hét van már csak az első meccsig, és csak a csapat felénél tartunk. Jöjjön most a balhátvéd, Taye Taiwo, akinek a neve annyit jelent, aki korábban kóstolta meg a világot (a Yoruba törzsben ezt a nevet fiú ikerpárok idősebb tagjának szokták adni).

Taiwo az Olimpique Marseilles-ben játszik 19 éves kora óta (Lizarazu helyére vették meg 2004-ben), a csapat egyik legstabilabb tagja, ha a csapatkapitány Mamadou Niang nincs a pályán, övé a kapitányi karszalag is. 225 meccsével az összes ma is aktív Marseilles-játékos között a legnagyobb klubmúltja van, és csak három meccs választja el attól, hogy az örökranglistán utolérje a legendás kapust, Barthezt. Ami valószínűleg össze is fog jönni neki hamar, hacsak le nem igazolja a Liverpool, amit már hónapok óta hol pletykálnak, hol cáfolnak.

A válogatottban szintén 2004-ben mutatkozott be, de egy rövid ideig még az U20-asok között is nyomult, a 2005-ös vébén például a harmadik legjobb játékosnak választották Messi és Mikel Obi mögött. Ebből fakadóan neki is van leszámolnivalója az argentinokkal, a 2:1-re elveszített vébédöntő miatt.

Hátvéd létére meglehetősen gólerős, amit leginkább elképesztő lövőtechnikája, és -ereje indokol: egy átlag szabadrúgása 130 km/h sebességet ér el, nekifutás közben a sorfal tagjaiban rendszeresen felmerül, hogy csekkolni kéne a balesetbiztosításuk részleteit. Lássunk pár példát, ahogy szoktunk:

 

Szólj hozzá!

Himnusz, újratöltve

2010.06.01. 06:47 hancu

Nyilván mindenki ismeri már a vébé hivatalos himnuszát, a Wavin' Flaget, aki meg nem, az is unásig fogja hallani a következő másfél hónapban. Van egy remek Naija mixünk belőle, tekerjük fel a hangerőt, hátha jobban indul tőle a kedd reggel:

Ééés most egy még ennél is súlyosabb anyag, az eredeti zene az imént meghallgatott Banky W & M.I.-féle verzióval összemixelve, YouTubeDoublerrel. Gyors egymásutánban nyomjunk két playt a dupla ablak két oldalán.

YouTube Doubler

Szólj hozzá!

Lagerback mester nem várt sokat a kolumbiai meccs után, és kihirdette a vébére utazó végleges, 23 fős keretet. Meglepetésre kimaradt belőle a Real Zaragoza csatára, Ikechukwu Uche, az Evertonban játszó, Victor Anichebe, és a szaúd-arábiai meccs legjobbja, az egyik legreménytelibb fiatal tehetség, Terna Suswan. A keret 100% idegenlégiósból áll, a legtöbben, heten az angol ligából érkeznek, a Portsmouth és az Everton az a két csapat, ahonnan egynél többen vannak a keretben. És mind a három kapus az izraeli bajnokságban játszik, hogy adjunk némi csámcsognivalót a random zsidózóknak is. Lássuk a végleges névsort.

Kapusok

 

  • Vincent Enyeama, 27 éves, 52 válogatottság, 0 gól, Hapoel Tel Aviv, Izrael, mezszám: 1
  • Austin Ejide 26 év, 17 válogatottság, 0 gól, Hapoel Petah Tikva, Izrael, mezszám: 16
  • Dele Aiyenugba, 26 év, 9 válogatottság, 0 gól, Bnei Yehuda, Izrael, mezszám: 23

 

Védők

 

  • Joseph Yobo, 29 év, 65 válogatottság, 4 gól, Everton, Anglia, mezszám: 2
  • Taye Taiwo, 25 év, 36 válogatottság, 7 gól, Marseille, Franciaország, mezszám: 3
  • Danny Shittu, 29 év, 24 válogatottság, 0 gól, Bolton Wanderers, Anglia, mezszám: 6
  • Chidi Odiah, 26 év, 23 válogatottság, 1 gól CSKA Moscow, Oroszország, mezszám: 17
  • Rabiu Afolabi, 30 év, 21 válogatottság, 1 gól, Red Bull Salzburg, Ausztria, mezszám: 5
  • Uwa Elderson Echiéjilé, 22 év, 10 válogatottság, 0 gól, Rennes, Franciaország, mezszám: 21
  • Dele Adeleye, 21 év, 6 válogatottság, 0 gól, Sparta Rotterdam, Hollandia, mezszám: 15

 

Középpályások

 

  • Mikel John Obi, 23 év, 34 válogatottság, 2 gól, Chelsea, Anglia, mezszám: 10
  • Ayila Yussuf, 25 év, 26 válogatottság, 2 gól, Dinamo Kijev, mezszám: 13
  • Kalu Uche, 27 év, 20 válogatottság, 2 gól, Almería, Spanyolország, mezszám: 12
  • Sani Kaita, 24 év, 18 válogatottság, 0 gól, Alania Vladikavkaz, Oroszország, mezszám: 14
  • Dickson Etuhu, 27 év, 12 válogatottság, 0 gól, Fulham, Anglia, mezszám: 20
  • Lukman Haruna, 20 év, 3 válogatottság, 1 gól, Monaco, Franciaország, mezszám: 19
  • Peter Odemwingie, 28 év, 44 válogatottság, 8 gól Lokomotiv Moszkva, Oroszország, mezszám: 11
  • Chinedu Obasi, 23 év, 23 válogatottság, 4 gól, Hoffenheim, Németország, mezszám: 7

 

Csatárok

 

  • Nwankwo Kanu, 33 év, 82 válogatottság, 13 gól, Portsmouth, Anglia, mezszám: 4
  • Yakubu Aiyegbeni, 27 év, 51 válogatottság, 19 gól, Everton, Anglia, mezszám: 8
  • John Utaka, 28 év, 43 válogatottság, 6 gól, Portsmouth, Anglia, mezszám: 22
  • Victor Obinna, 23 év, 31 válogatottság, 10 gól, Málaga, Spanyolország, mezszám: 18
  • Obafemi Martins, 25 év, 30 válogatottság, 16 gól, Wolfsburg, Németország, mezszám: 9

 

3 komment

X Kolumbiával

2010.05.31. 15:14 hancu

Nézhetjük úgy, hogy Szaúd-Arábia után megint nem sikerült megverni egy nem vébédöntő-résztvevő válogatottat, de úgy is, hogy most sokkal bíztatóbb volt a csapat játéka, mint a szaúdi meccsen, és a hamar bekapott gól után szinte végig támadtunk.

Lagerback tök új csapatot küldött pályára Kolumbia ellen, ezúttal 3-4-3 felállásban, és a cél megint a fiatalok kipróbálása volt. Ezúttal utoljára, mert holnap be kell jelenteni a végleges, 23 fős keretet. A gólunkat egyébként a Monaco 19 éves játékosa, Lukman Haruna lőtte, jó 25-ről, nézzük is meg a kolumbiai góllal együtt. 

Szóval Nigéria-Kolumbia 1:1, most egy kis pihi, aztán irány Dél-Afrika, jövő vasárnap még egy felkészülési meccs Észak-Koreával, aztán jöhetnek az argentinok az első csoportmeccsen.

Szólj hozzá!

Hamarosan foglalkozunk a vasárnap esti Kolumbia-meccsel is (1:1 lett), de előbb egy kis vidám hétfő délelőtti videós összeállítás olyan jelenetekből, amilyeneket a vábán is sokat szeretnénk látni. Obafemi Martins gólöröm-szaltójából már láttunk néhányat, de sebaj, kezdjünk most is egy rakás ilyennel:

 

 

Obagoal akrobatikája látványos, de sehol nincs Julius Aghahowa ünnepléséhez képest (ő rúgta a 2002-es vébén a csapat egyetlen gólját a svédek ellen, most nem szerepel a keretben):

 

Az ugrándozás és a szaltók mellett van aztán sima tánc, meg klasszikus "kicsi a rakás" is:

 

És egy kis szombat esti láz Martins és a szenegáli Abdoulaye Faye között:

 

Végül a minden idők leghülyébb gólörömei összeállítások állandó toplistás helyezettje, Finidi George, aki a '94-es vébén a görögök elleni második nigériai gól után szó szerint lement kutyába:

2 komment

Az aranylábú gyerekeket bemutató sorozatunkban most egy középpályás jön, akin már 18 éves korában összeveszett a Chelsea és a Manchester United, és elég súlyos botrányhős is, amellett hogy nehezen képzelhető el nélküle a csapat. A teljes neve John Michael Nchekwube Obinna, de Mikel Obi néven játszik, előbbi egy szimpla elírás eredménye (a 2003-as U17-es vébé nevezésénél simán egépelték a Michaelt, aztán valahogy úgy maradt), az Obi meg az Obinna rövidítése, ami igbo nyelven annyit jelent, az atya szíve. Nchekwube meg azt, remény. Na, most már lassan jók vagyunk a Rigó utcában egy nigériai alapfokúra.

Obi védekező középpályást játszik, és 2005-ben figyelt fel rá a világ, amikor az U20-as vébén az ezüstérmes nigériai válogatott legjobbja volt. A vébé második legjobb játékosának választották, valami Messi nevű argentin figura lett az első, nem tudom, hallott-e már valaki róla, egyébként a döntőben Argentína nyomta le az ifjú sasokat 2:1-re, pont Messi két góljával. Mind a kettő tizenegyesből esett, majd lehet érte visszavágni júni 12-én.

A vébé, és Obi 18. születésnapja után a Chelsea és a Man. Utd kisebb háborúba keveredett, hogy ki igazolja le a srácot, voltak botrányok bőven, hősünk aláírt ide is, oda is, életveszélyes fenyegetéseket kapott, aztán végül a londoniaknál kötött ki, ami Abramovicsnak összesen 16 millió fontjába került. Azóta nagyjából alapembernek számít a csapatban, négy szezon alatt 110 meccset játszott, nyert egy angol bajnokságot, három FA kupát, egy League kupát, kétszer választották a csapat legjobb fiatal játékosának, és kétszer Afrika korosztályos legjobbjának.

Obi nem egy kimondott ártatlan virágszál amúgy, különösen az első angliai idényeiben volt vele sok probléma, kiállítások, letartóztatták ittas vezetésért (pár órával egy kupameccs előtt), összeveszett Mourinhóval, aki hónapokra kidobta a csapatból, sőt, egyszer a nigériai válogatottból is kitiltották, mert kamu sérülésre hivatkozva nem ment el egy barátságos meccsre. Most viszont úgy tűnik, lenyugodott, összeszedte magát, felépült a FA Kupa döntőjében összeszedett térdsérüléséből, és csatlakozott a Sasokhoz, a vasárnapi, Kolumbia elleni meccsen már játszhat is. Valahogy így:

 

Szólj hozzá!

A magam részéről egy vízibivalyszarvból faragott, rettenetes fülsértő hangú kürttel készülök a meccsekre, de a dél-afrikai vébé hivatalos drukkerhangszere természetesen a vuvuzela. Aminek van csodálatos online verziója is, az egyetlen nemannyiracsodálatos benne, hogy nem lehet embedelni, mint mondjuk egy youtube-videót, hanem muszáj elmenni az oldalára és ott fújni. Feltekert hangerővel, a kollégák szórakoztatására egy unalmas péntek délelőttön tökéletes módszer, és lehet még versenyezni is, hogy ki bírja tovább szusszal. Vagyis hát a gomb nyomvatartásával.

 

 

3 komment

Persze ki hibáztathatná ezért a világ netezőit, amikor Nigéria online jelenléte a világban aránylag jól lefedhető a 419 fraud, más néven nigériai csalás nevű, roppant átlátszó, és néha iszonyú vicces történeteket szülő, de mégiscsak virágzó csalási módszerrel.

Mindenesetre a Facebookon pár napja terjedő World Cup 2010 drukkeralkalmazás első pár tízezer szimpátiaszavazata alapján a Sasok nem túl népszerűek a közösségi oldalon, ahol a népek leginkább unalmas divatdrukkereknek tűnnek, és Angliának, Argentínának, Brazíliának meg Spanyolországnak szurkolnak. Így drukkol most a Fácse népe:

2 komment

Ejnye no

2010.05.26. 11:20 hancu

Tegnap este megvolt a vébé előtti felkészülési időszak első barátságos meccse, és hát lehet hímezni-hámozni, hogy Lagerback direkt a fiataloknak akart bizonyítási lehetőséget adni, meg hogy tulajdonképpen a B csapat játszott, meg hogy két évnyi 4-3-3 után most kétcsatáros, 4-4-2 felállást próbált ki a csapat - azért Szaúd-Arábia ellen egy nyomorult 0:0-nál azért mindenképpen többet kellett volna mutatni.

Nem is az eredmény a gond, hanem hogy a beszámolók szerint a csapat játéka fáradtnak és ötlettelennek tűnt; hát basszus kapjunk inkább ki, de legyen a csapat ötletes és fáradhatatlan, mint rendesen.

A lapok egyébként a válogatottban most bemutatkozó, 18 éves hátvéd, Terna Suswam, az Everton középpályása, Victor Anchibe, és a 2007-es U17-es világbajnok csapat kapitánya, Lukman Haruna teljesítményét emelték ki.

Következő menet vasárnap, Kolumbia ellen.

1 komment

Újabb csatár következik a Sasokat bemutató sorozatban, méghozzá a csapat leggólerősebbnek tartott tagja, Yakubu Aiyegbeni, alias The Yak.

 

Yakubu sem focizott sokat otthon, Nigériában: Portugáliában kezdte a karrierjét, aztán '99-ben, 17 évesen került a Maccabi Haifához, ahonnan kölcsönbe adva játszott Ukrajnában, a Dinamo Kijevnél, és az angol ligában is. 2003-ban jól ott is maradt: 2 év a Portsmouth-nál (29 gól), 2 a Middlesbrough-nál (újabb 25 gól), és 2007 óta az Evertonban rugdossal a gólokat (eddig 24-et), ahol a szurkolóknak külön Yak-köszöntő nótája is van: Feed the Yak and he will score, vagyis etesd meg Yak-ot, és ő gólt fog rúgni. A nigériai válogatottban 18 évesen mutatkozott be, éppen tíz éve. Azóta 52 meccset játszott és 19 gólt rúgott, amivel a harmadik a nigériai válogatott örök-góllövőlistáján.

A Yak általában nem borzasztó látványos gólokat szerez, nem 30 méteres bombákkal, cselsorozatokkal és ollózásokkal terrorizálja a kapusokat, hanem azzal, hogy folyton ott bóklászik az ellenfél 16-osán belül, és ha véletlenül felé jár a labda, ha már ott van, berúgja. Átlagban úgy kétmeccsenként egyszer, és ezt a szintet tartja már vagy 7-8 éve a világ egyik legerősebb bajnokságában. Lássunk egy kis ízelítőt:

1 komment

Felröppent a hír, hogy egy nigériai milliárdos, Aliko Dangote (gyakorlatilag az ő kezében van fél Nyugat-Afrika cukoripara, 2008-ban a Forbes szerint Afrika leggazdagabb embere volt, vagyonát akkor 3,3 milliárd dollárra becsülték) ráindult az Arsenal 16 százalékos tulajdonrészére, ami perpill Lady Nina Bracewell-Smith indiai üzletasszony kezében van. A részvénycsomag napi árfolyamon 96 millió fontot ér, a hírek szerint Nina néni 160 milliót kér érte.

Az Arsenal egyébként a világ harmadik legértékesebb futballklubjának számít (a Real Madrid és a Manchester United után, tulajdonosi struktúrája pedig elég színes: Lady Bracewell-Smith mellett van ott van még egy sportcsapatokat gyűjtő amerikai milliárdos, egy belga gyémántkereskedő, egy kalandos élettörténetű orosz oligarcha, és egy acél- és energiaiparban utazó iráni üzletember.

A nigériai cukrosbácsi egyébként tagadta, hogy valóban azon törné a fejét, hogy belevásárol az Arsenalba.

Szólj hozzá!

A kapus és a kapitány után harmadikként a csapat első számú góllövőjével ismerkedünk meg, ő Obafemi Martins, alias Obagoal (a neve egyébként annyit jelent: a király szeret engem).

Obafemi 25 éves, 31-szeres válogatott, és ezalatt 16 gólt szerzett, amivel zsenge kora ellenére már az ötödik a nigériai válogatott örög-góllövőlisáján. Már 17 éves korában az Inter játékosa volt, ahol 4 év alatt 88 meccsen 28 gólt lőtt. Aztán eladták a Newcastle Unitednek, ahol meghökkentő módon tök ugyanezt a teljesítményt hozta (88 meccs, 28 gól), három év alatt; ez után került 9 millió euróért a Bundesliga-bajnok Wolfsburghoz.

Obafeminek elsősorban pusztító erejű lövéseit rettegik a kapusok, góljainak ijesztően nagy részét a tizenhatoson kívülről szerzi. Itt például egy különösen jól sikerült gólján hüledeznek a Sky News elemzői, miközben kiszámolják, hogy a labda 135 km/h sebességgel lépte át a gólvonalat. Talán jobban is járt a kapus, hogy nem ért bele. Másik specialitása a gólok után bemutatott szaltó (vagyis hát ilyen izé, a talajtornában biztos van rá szakkifejezés):

1 komment

Mert hát drukkolni csak kell valakinek, anélkül a focimeccs csak egy újabb ürügy a sörözésre. A következőkben tudományos alapon meghatározzuk, melyik csapatoknak lehet legalább félszívvel szurkolni a vébé hét olyan csoportjában, ahol nincs ott Nigéria. Ez többek között azért is jó, mert remek alkalom egy csomó csapat és drukkereik sértegetésére (és itt jegyezzük meg, hogy mint minden sportesemény előtti trashtalk, ez a poszt is legfeljebb 99%-osan veendő komolyan). Minden csoportból két csapatot választunk, ha már két továbbjutó van, a B nem játszik, mert az egyértelmű.

A csoport: Itt könnyű dolgunk van, a kizárásos módszert alkalmazzuk. A franciáknak ugye kizárólag akkor szurkol rendes ember, ha a németek ellen játszanak, Dél-Afrika meg a rendező, nekik minek drukkoljunk. Marad Mexikó és Uruguay, két teljesen vállalható, szimpatikus kis csapat.

C csoport: Anglia az egyik ajánlatunk, egészen szimpatikus társaság, meg mégiscsak a foci nagypapái, ráadásul a nekik drukkolás fő ellenérvét, Beckhamet nem játszatják. Az amerikaiakat passzoljuk, ők maradjanak inkább a saját focijuknál a tojás alakú labdával, Algéria és Szlovénia közül pedig inkább utóbbiakat választjuk, mégiscsak szomszédok vagyunk.

D csoport:Németország bukó, ez annyira egyértelmű, hogy nem is kell magyarázni, Ghána tesó, az ausztrálokat szeretjük a vicces akcentusuk miatt, Szerbia így hoppon maradt.

E csoport: Na, ez fogós kérdés. Kamerun, mint afrikai csapat szimpatikus, a japánok már csak a japán voltukból fakadóan is iszonyú menők, a dánoknak meg kötelező drukkolni a '92-es EB óta, amit a strandról meg a kocsmákból az utolsó pillanatban összehalászott csapattal nyertek meg. A negyedik meg Hollandia, akik a Van Basten-éra óta rettentő nagy királyok. Hasraütéssel Kamerun és Dánia a javaslatunk, de vérzik a szívünk a másik kettőért.

F csoport: Paraguay és Új-Zéland tökéletes választásnak tűnik, jó kis egzotikus országok, a szlovákoknak ebben a kiélezett politikai helyzetben nem kezdünk el drukkolni, Olaszországnak meg megint csak nem szurkol kultúrember, a világ legunalmasabb fociját játsszák, meg címvédők, meg Materazzi.

G csoport: Elefántcsontpart egyértelmű igen, Portugália Cristiano Ronaldo miatt egyértelmű nem, Észak-Korea szintén, nehogy már Kim Dzsongil szekerét toljuk. Így Brazília marad második választott csapatnak, ami persze ciki, mert esélyesnek drukkolni mindig gáz, de valahogy csak túltesszük magunkat rajta.

H csoport: A spanyolokat a legutóbbi EB-döntő óta határozottan lehet szeretni (elvégre a németeket verték meg, és az egész EB-n tök szimpatikusan játszottak), a másik választottunk pedig legyen Svájc, mert már maga a kifejezés, hogy svájci foci elképesztő humorpotenciált hordoz. Honduras szimpatikus, főleg azért, mert valószínűleg 100 emberből 90 nem tudná hová tenni a térképen, és az ennyire eldugott, egzotikus országok roppant menőségi faktorral bírnak, de hát így jártak. Meg Chile is. Úgy kell nekik, különben is olyan hülye alakú az országuk.

13 komment

Legutóbb megismerkedtünk a kapussal, Enyeamagnettel, most jöjjön a csapatkapitány, és Nigéria jelenlegi első számú focilegendája, Nwankwo Kanu (ami egyébként a remek nigériainév-fordító alkalmazásunk szerint azt jelenti: a nkwói piac napján született fiú), vagy közkeletű becenevén Papilo.

 

Kanu 33 éves, a legidősebb játékos a 30 fős keretben. 81-szeres válogatott, csak 8 meccsre van attól, hogy nigériai rekorder legyen (az ugye három felkészülési barátságos meccs, három a csoportban, egy a legjobb nyolc közé jutásért, meg egy a legjobb négyért, optimista terv, de abszolút nem lehetetlen). 13 gólja van eddig a válogatottban, amivel szintén top10-es (öhömm, szóval tizedik) az örökranglistán.

'94-ben játszott először a válogatottban, 18 évesen, aztán a '96-os olimpiai győztes csapat kapitánya volt, klubszinten megjárta az Ajaxot (ott begyűjtött egy bajnokok Ligája győzelmet), az Intert (ott egy UEFA kupa jött össze), az Arsenalt (két angol bajnoki cím, két kupagyőzelem), mostanában a Portsmouth-ban rugdossa a gólokat. Kétszer választották az év legjobb afrikai focistájának. Ez lesz a harmadik vébédöntője 1998 és 2002 után. Az angol bajnokságban imádják a drukkerek, az Arsenal kemény magjának külön Kanu-dicsőítő nótájuk is volt, miszerint: "Chim chiminy, chim chiminy, chim-chim chiroo, who needs Anelka when we've got Kanu?" - vagyis kinek hiányzik Anelka, ha itt van nekünk Kanu.

A foci mellett híres jótékonysági akcióiról, van például egy szívbeteg gyerekeket támogató alapítványa, és mellesleg az Unicefnek is dolgozik tiszteletbeli nagykövetként. És amint az alábbi videókból is kiderül, egészen csodálatosan szemtelen gólokkal szokta szórakoztatni a drukkereket:

 

2 komment

A menetrend

2010.05.20. 09:22 hancu

Hoppá, mielőtt elfelejtem, gyorsan emlékezzünk meg a Sasok további menetrendjéről a vébédöntőig. Május 21-én személyesen az elnök, Goodluck Ebele Jonathan (most komolyan, mekkora király név már egy elnöknek, hogy Goodluck, nem is beszélve arról, hogy mi a jó ómen, ha nem ez?) búcsúztatja a csapatot egy vacsorával, aztán rögtön repülnek is a fiúk Európába. 25-én Ausztriában jön egy barátságos meccs Szaúd-Arábiával, aztán 30-án Londonban Kolumbia lesz az ellenfél, utána már a vébé egyik helyszínén, Johannesburgban jön az utolsó bemelegítő barátságos meccs, Észak-Koreával.

Három meccsből három győzelem, ez a minimum.

Szólj hozzá!

A Naija Village projektet egy nigériai cég, a Premium Sports Management Services finanszírozza, a labdarúgó szövetséggel és a nigériai turisztikai hivatallal közösen. 8 millió dollárból éíptenek fel egy 5000 ember befogadására alkalmas kis falut, lesz benne bevásárlóközpont, templom, saját tömegközlekedés (60 busz szállítja majd a drukkereket a faluba Durban városának repterére/ről, illetve a stadionhoz) meg persze egy rakás kocsma, illetve meccsnézésre alkalmas hely.

 

3 komment

Egyelőre maradjunk csak a csoportban, ahol az ún. indirekt bizonyítás metódusával, és a vetélytársak módszeres sértegetésével mutatjuk meg, hogy már csak kizárásos alapon is egyedül a Sasok vállalhatók a csoportból, minden, magára valamit is adó drukker számára.

Argentína. A mexikói vébé és Maradona kézzel ütött gólja már alapvetően örökre kitiltotta az argentin válogatottat minden kultúrember "na kinek drukkoljunk a vébén" listájáról. De ha az emlékezetes csalás nem történt volna meg, akkor is: az argentin válogatott simán a világ legjobb játékosállományát vonultatja fel, ehhez képest éppen hogy csak sikerült kimenedzselnie őket a vébédöntőre, a csoportjukból utolsó helyen mentek tovább, megelőzte őket Paraguay és Chile, az utolsó előtti Bolívie pedig konkrétan agyonverte a csodacsapatot egy 6:1-es meccsen. Mélyen a tudása alatt játszó csapat, idióta kapitánnyal, úriember ilyennek nem drukkol.

Görögország. Azt a förtelmes antifocit, amit a 2004-es EB-n a görögök bemutattak, még sokáig nem fogja elfelejteni a világ. Kizárt dolog, hogy egy ilyen mentalitással a pályára lépő, ilyen csúnyán játszó csapat bárkinek rokonszenves legyen.

Dél-Korea. 2002-es vébé. A bírók konkrétan az elődöntőig csalták el a csapatot. Csalóknak meg nem szurkolunk.

Szólj hozzá!

Hétvége van, így nem is erőltetjük meg magunkat különösebben posztírással, csak gyorsan és udvariasan odaköszönünk csoportbeli ellenfeleink szurkolóblogjainak: szevasztok argentinok, szevasztok görögök, szevasztok koreaiak, vagy ha úgy jobban tetszik, Hola,  γειά σου, és 안녕하세요 (így jár az, aki megpróbál koreaiul írni, de nem megy neki).

Egyben előre is elnézéseteket kérjük, azért mert gyalázatosan el fogjuk verni a kedvenc csapataitokat.

 

3 komment

Bár Lagerback mester a 23 fős keret kihirdetését az utolsó utáni pillanatig halogatja, a jelenlegi 30 fős keret alapján elkezdjük bemutatni a csapat tagjait, hadd tudjuk már, kiknek is drukkolunk. A kapussal kezdjük, mert az a legegyszerűbb.

Vincent Enyeama, alias Enyeamagnet

Enyeama a Sasok első számú kapusa, 2002-ben védett először a válogatottban, azóta összesen 53-szor állt a kapuban. Vébédöntőn eddig egyszer játszott, 2002-ban, az angolok ellen. Nem is kapott gólt. Mondjuk a csapat sem rúgott. Egyébként Izraelben focizik, a Hapoel Tel-Aviv csapatánál, már három éve, most éppen átadólistára tették, kétmillió euróért viheti, aki akarja.

Háromszoros nigériai bajnok, 2009-ben az Év Játékosának választották. Specialitása a tizenegyes, amit nemcsak védeni, de rúgni is szeret, a nigériai bajnokságban annak idején 11-et, az izraeliben eddig 8-at értékesített. Nigériában gyakorlatilag nemzeti hősnek számít, mióta az idei Afrika Kupán a Zambia elleni meccsen a büntetőpárbajban kivédte a zambiaiak utolsó előtti tizenegyesét, utána meg utolsóként berúgta a sajátját.

Egyébként 27 éves, itt lehet vele Facebookon haverkodni, ez a hivatalos FIFA-adatlapja, itt meg egy videó arról, hogy miért is kapta a becenevét, aztán pedig a hírhedt Zambia-meccs tizenegyesei:

 

Szólj hozzá!

Röviden: jól. Kicsit hosszabban: egész jól.

A hét nagy brit fogadóiroda oddszait gyűjtő Betting Directory szerint legalábbis jók leszünk a csoportból való továbbjutásra, amivel mélységesen egyet tudunk érteni. Lássuk egyenként a meccseinket.

Argentína ellen kezdünk június 12-én, a brit bukmékerek Maradonáék győzelmét 8:13-hoz adják, a döntetlent 5:12-höz, a Sasok győzelme pedig 1:4 arányban fizet.

A második meccsen, 17-én az ellenfél Görögország, itt mi vagyunk az esélyesek, 8:11-hez adják a nigériai győzelmet, 1:2-höz a döntetlent és a görög győzelmet.

Az utolsó meccs Dél-Korea ellen 22-én lesz, itt 10:11-hez lehet fogadni a nigériai győzelemre, 4:9-hez adják a döntetlent, és 2:5-höz a koreai sikert.

Ami azt jelenti, hogy a bukmékereknél az argentinok jobbnak tűnnek nálunk, viszont a másik két meccsen mi vagyunk az esélyesek. Ezzel tulajdonképpen egyet is értünk. Ha bejön a papírforma - és most egy kicsit persze előre fogunk szaladni -, az egyenes kieséses mókában a B csoport másodikjaként kerülünk be, és az A csoport nyertesével kerülünk szembe először. Ami pedig, továbbra is a bukmékerek által sugallt erőviszonyok szerint, Franciaország lehet.

De hogy kicsit visszakanyarodjunk az oddszokhoz, a nigériai csapat végső győzelmét 1:80 és 1:190 arányok között lehet megtenni, vagyis jó nagyot lehet kaszálni a Sasokon.

És hogy ma se maradjunk videó nélkül, nézzük meg a '98-as vébé utolsó csapatmeccsének összefoglalóját, ahol a spanyolok ellen 0:1-ről, aztán 1:2-ről egyenlítve, majd 3:2-re fordítva az eredményt jutott tovább a Naija Super Eagles.

Szólj hozzá!

Az edzőkérdés

2010.05.12. 09:00 hancu

Edzőkérdés és -probléma persze a világ összes csapatánál van volt és lesz, eltekintve olyan kegyelmi időszakokról, mint mondjuk egy győztes BL-döntő lefújása utáni pár óra. Nigériában viszont most tényleg súlyos edzőpara van, a drukkerek legalábbis elég komolyan megosztottak.

A probléma 2006-ban kezdődött, amikor a Sasok nem jutottak ki a vébére, ami elég ciki volt azok után, hogy a '94-es első vébédöntős szereplés után ott voltak '98-ban és 2002-ben is, és időközben az összes Afrika Kupán is érmes helyen végeztek - már amelyiken elindulhattak, de a '96-os visszalépést, és az emiatti '98-as eltiltást most ne keverjük ide. A lényeg, hogy 2006 után kissé gyászos volt a hangulat a válogatott háza táján, amin az sem segített sokat, hogy 2008-ban az Afrika Kupán szégyenszemre a negyeddöntőben esett ki a csapat Berti Vogts vezetésével, és ilyen szégyen a nyolcvanas évek közepe óta nem esett meg a Sasokkal.

Szerencsére Nigériának az ilyen esetekre megvan a standard válasza: fellövik a betmenlogót az égre, jön Shaibu Amodu, és mindent elintéz. Amodu a 2008-as felkérés előtt már háromszor volt szövetségi kapitány Nigériában: '94-95-ben, aztán egy rövid kihagyás után '96-'97-ben újra, végül 2001-2002-ben. Amint a mellékelt ábra mutatja, a mester negyedszer is sikerrel járt, és kivitte a Sasokat a vébére - csakhogy az utolsó, novemberi selejtező (3:2 Kenya ellen) után volt még egy Afrika Kupa is januárban, ahol a csapat a bronzérmet vitte csak el. Az elődöntőben Ghánától kaptak ki 1:0-ra, és az igazat megvallva addig sem szárnyalt igazán a csapat, a csoportmeccseken Egyiptomtól kaptak egy sima hármast, a roppant halvány Benint nyögve verték 1:0-ra, a negyeddöntőben meg Zambia ellen 0:0 után csak 11-esekkel mentek tovább.

A bronzérem után mindenki nagy meglepetésére Amodut kirúgták, és alig három hónappal a vébé kezdete előtt felvették a helyére Lars Lagerbacket, aki azelőtt 11 évig ült a svéd válogatott kispadján, és azalatt zsinórban öt világversenyre juttatta ki a csapatot, ami a svéd foci történetében páratlan teljesítmény. Az ötödik menet után a hálátlan nép már a fejét követelte otthon, miután a 2008-as eb-n az oroszok és a későbbi bajnok spanyolok is leverték a svédeket, akik csalódottan ballagtak haza a csoportmeccsek után - de végül csak akkor mondott le, amikor a 2010-es vébé selejtezőiből nem sikerült tobábbvinnie a csapatot Dél-Afrikába (ez volt ugye a mi selejtezőcsoportunk, ahonnan végül a dánok és a portugálok mentek tovább).

2010 februárjában tehát a Sasokat a vébére kijuttatott és az utolsó kontinensbajnokságon éremig vitt edzőt leváltották egy olyanra, aki a saját csapatával elbukott a vébéselejtezőkön, és az eb-döntőn is. Nem meglepő, hogy rögtön lett is világraszóló sírás-sívás Nigériában, és a műfogsorok hangos csattogtatása - de ahogy a 2dramasports videója remekül összefoglalja a lényeget, a kocka most már el van vetve, és a drukkereknek fel kell sorakozni a svéd edző, meg az aranylábú gyerekek mögött, aztán lesz, ami lesz. A csoportból való továbbjutás simán, a többit meg majd meglátjuk.

 

Szólj hozzá!

Mai bejegyzésünkben emlékezzünk meg arról a játékosról, aki valószínűleg mindenkinek először ugrik be arról a kifejezésről, hogy "nigériai focista". Jay-Jay Okocha a Sasok csapatkapitánya volt 2002 és 2006 között, nyert olimpiát, Afrika Kupát, és 13 év alatt 75-ször játszott a válogatottban, Pelé pedig 2004-ben a száz legnagyobb élő futballista listájára tette. Hogy miért? Hát mert rendszeresen ilyeneket csinált az ellenfél védőivel, mielőtt 2008-ban visszavonult, és átadta a csapatkapitányi karszalagot Nwankwo Kanunak:

És ha végignéztük, rögtön megkaptuk a választ arra a teljesen felesleges kérdésre is, hogy miért szereti az ember a nigériai focit. Hát azért, mert ezek a srácok így játsszák ezt a játékot.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása